Ahogy azt már sok helyen elmondtam, egy autentikus kapcsolatban a nő MINDIG egy válságban lévő vagy válsága előtt álló férfivel találkozik. És amikor a férfi krízisben van, élete változik vagy akár össze is omlik, biztonsága meginog, önazonosságát, helyét keresi, akkor – sok minden más mellett – teljesen DÖNTÉSKÉPTELEN (még akkor is, ha ez nem így néz ki, vagy nem így érzi).

Ha ilyenkor mindenképpen állásfoglalásra kényszeríted a kapcsolatot, téged, vagy önnön szándékát illetően, akkor egyvalami borítékolható lesz: a „NEM”-et fogod hallani !!

EZ BIZTOS!!

Zár, időt, távolságot, teret kér, vagy egyszerűen hátat fordít és szó nélkül elhagyja a színteret.

Döntésképtelenség esetén egy férfi – ahogy mindenki – a kisebb elvárás irányába megy, arra, ahol fedezéket talál, ahol az esetleges döntésének következményei a legkisebb ellenállásba ütköznek, ami teljesen érthető, hiszen éppen az a problémája, hogy MÉG NEM TUD felelős döntésre jutni.

Legalábbis olyan döntésre nem, ami MEGOLDÁS is lenne.

Még nem gyűjtött elegendő tapasztalatot, még nem jutott a kellő következtetésre, és nincs érett megvalósítása.

De ez nem egyenlő azzal a téves női elképzeléssel, ami manapság a spiri-csiribiri által terjed, hogy még „nem ébredt fel”. Nem. Nem erről van szó, hanem arról, hogy még nem szerzett elegendő tapasztalatot ahhoz, hogy megoldóképes döntésre jusson.

Ezért van az, hogy ilyenkor a nők – látszólag – ellentétes megnyilatkozásokat hallanak a férfitől. Mint pl. „nem tudom veled folytatni a kapcsolatot, de szeretném, hogy az életemben légy”.

Mert amikor teret és időt kér, akkor ő NEM DÖNT !!!! És ezt lenne jó minden nőnek elsődlegesen megértenie, hogy amikor a férfi visszavonul, akkor nem DÖNT, hanem A MEGOLDÁST KERESI !!!!

De sajnos minden nőtől azt hallom ilyenkor, hogy „hát így döntött, én meg elfogadtam”. De nem elfogadni kellene a nem létező döntést, hanem segíteni neki megtalálni a megoldást !!

AMI PEDIG A NŐK KEZÉBEN VAN egyébként, csak nem élnek vele, hanem „EEEEELENGEEEEEDNEK ÉS VÁÁÁÁÁÁRNAK”

A nő emocionális, a férfi racionális !!

A nő az érzelmei/vágyai, a férfi az esze/tapasztalatai alapján jut döntésre !!

Ezért van az, hogy a nők – pusztán érzelmeik által vezérelve – erőszakkal, zsarolással, szankciókkal, lelkiismeretfurdalás keltéssel, fenyegetéssel, elvárásokkal, bármivel képesek kicsikarni valamilyen döntést/állásfoglalást, az egyébként teljesen döntésképtelen férfiből, hogy enyhítsék a SAJÁT bizonytalanságukból adódó szenvedésüket.

Mert nincs hiteles tudásuk a férfi-nő dinamikáról, és a férfi működéséről. Nem értik a döntésképtelenség okát. Ezért nem tudják végigcsinálni azt a folyamatot, aminek a végén a döntés magától megérik, mint gyümölcs a fán.

MERT MEGÉRIK, ezt garantálom.

Ezért aztán önmagukra vonatkoztatnak minden elképzelt teóriát, amit az elméjük képes legyártani, akár van köze a valósághoz, akár nincs. Mint pl. „ha szeretne tudna választani…”, „csak szórakozik velem…”, „csak arra kellek neki…”, „nem tud a feleségétől elszakadni… és egyéb sületlenségek”.

Döntésképtelenség akkor van valakiben, amikor az érzései, a vágyai, a cselekedetei, a tapasztalatai, az elvárásai, a lehetőségei és a gondolatai nem egyeznek, magyarul KÁOSZ van benne, és így az életében is.

Így ilyenkor a lehető legrosszabb megoldás az, ha mindenáron kierőszakolunk egy állásfoglalást, akár magunkból, akár a férfiből. Mert ezzel csak növeljük a konfliktust és biztos, hogy mindkét oldal kudarcot, rossz energiákat fog megélni.

Mert hát egyáltalán mit vársz egy ilyen formán kierőszakolt „döntéstől”?

Amikor a nő önmagából erőlködik ki egy döntést, akkor – akarata és vágyai ellenére – feltételeket szab, vagy kínjában szakít, miközben semmi másra nem vágyik, mint a férfire. Ezért beáll az a skizofrén elmeállapota, hogy bár minden porcikájával a férfire vágyik, de aggyal az „elengedésen” dolgozik.

Tehát egyszerre nyomja a féket és a gázpedált, amibe szép lassan bele is bolondul, a végén pedig belebetegszik.

Amikor pedig a nő abban látja a megoldást, hogy a férfiből kényszerít ki valamilyen döntést, válogatott módszerekkel, akkor annak vége mindig szeparáció, zárás lesz, amelyet a férfi kezdeményez, mert nem marad más választása.

És ilyenkor nem arról van szó, hogy „nem szeret”, hogy „nincsenek érzelmei”, hogy, „hülyére vett”, hanem egyszerűen olyan elvárást támasztasz elé, aminek akkor NEM TUD megfelelni, mi több, NEM IS KELL.

Ezért kiszáll.

Az a tény, hogy még nem tud egyértelműen állást foglalni veled kapcsolatban éppen azt mutatja, hogy még nem kapott elég bizonyosságot TŐLED, és kellő tapasztalatot RÓLAD. Az állhatatosságodról és az erődről. Magyarul, nincs még elegendő bizalma, és kényszerítéssel nem is lesz. Sőt, ez a legbiztosabb módszer a folyamat késleltetésére.

A férfi végérvényes döntése a lélektársával kapcsolatban mindig egy természetes folyamat eredménye.

MINDIG.

Amelyért bizony „meg kell dolgozni”. Mindkettőnek.

Tetszik, nem tetszik ez van. Nincs semmi ingyen ebben az anyagi világban. Egy működő egységhez vezető út az kőkemény, TUDATOS MUNKA… nem egy tündérmese happy end-el.