A saját kishitűséged, bátortalanságod, félelmed, önbecsapásod, illúzióid, bizalmatlanságod, gyengeséged, túlagyalásod, hisztériáid, és elvárásaid által okozott problémákat NE a férfivel akard MEGOLDATNI !!!!!

Mert NEM Ő OKOZZA !!!!

Hanem te okozod saját magadnak !!!

A saját anyagi elméd, hitrendszereid és sémáid elvárásainak nem teljesülése miatt.

A férfi ezeket nem tudja, és őszintén szólva, nem is akarja megoldani. Arról már nem is beszélve, hogy nem is az ő dolga.

Ezért ilyenkor nem kellene folyamatos LELKIISMERET FURDALÁSBAN tartanod őt, (ez nekem fáj, nem értesz meg, nem szeretsz, nem veszel figyelembe, szomorú vagyok miattad, belefáradtam, tönkretettél, stb, stb…)

SENKIT nem hibáztathatsz a saját gyengeséged és boldogtalanságod miatt, mert az nem másokon függ, csakis rajtad.

Ezek MIND a TE problémáid, így NEKED is kell megoldani.

Ha TE rendben vagy magaddal, és egységben a Jó Istennel, akkor rendben és egységben leszel a férfivel is. EZ BIZTOS.

Ellenkező esetben pedig biztos, hogy nem.

A folyamatos lelkiismeretfurdalás keltéssel csak kudarcélményt, és az „én vagyok az oka minden szenvedésnek” érzését generálod a férfiben, ezért végül zár és kiszáll a történetből.

Mondván: „ha nem vagyok neked elég jó, és mindig csak szenvedsz miattam, akkor keress mást, aki boldoggá tesz !”

Logikus.

Na és ilyenkor jön az önigazoló női top-szlogen:

„Elmenekült az érzései elől…”   

NEM az érzéseitől menekült el, hanem TŐLED !!!

Mert ki a franc akar állandó lelkiismeretfurdalásban és hibáztatásban élni ?? !!

És még egy gondolat…

Egy királylánnyal létesített, ingatag kapcsolatot mindig a hánykolódó hajóhoz szoktam hasonlítani.

Amely céltalanul kóborol a tengeren, és minden érzelmi hullám képes felborítani.

Mert a célt a nő „jelöli ki”, és a viharos vizet is neki kellene lecsitítania, mindegy, hogy a vihart mi okozta.

De amikor a viharban (válságban) a férfitől vársz döntést, és minden lépten-nyomon felborulsz (kiakadsz, hisztizel), akkor pontosan ezt a természetes működést gátolod meg.