Sok nő jön hozzám „megfordulni a lovon”.

Ami azt jelenti, hogy egy olyan új szemléletet megismerni, magukévá tenni, amely már egy teljesen más perspektívát képes adni a kapcsolatnak, sőt az egész életüknek.

Van, aki ezt felszabadulásként éli meg, hatalmas lelkesedés tölti el a konzultáció során, megleli a hiányzó puzzle darabkákat, és összeáll a kép, majd utána sorban elkezdi megvalósítani, alkalmazni a hallottakat. Tüzön-vízen át, míg sikert nem ér.

De van egy másik rétege a hölgyeknek.

A KIFOGÁSKERESŐK, halogatók, bizonytalanok. Akik tele vannak ilyen kérdésekkel, hogy „ő lehet a lélektársam, vagy csak kihasznál, …lehet ebből még valami, …van értelme ebbe még energiát belerakni, …van nekünk még dolgunk egymással”?

És, ha elmondom, hogy erre és erre van az út, akkor jönnek a kifogások: „most nincs időm, most nincs pénzem, most nem vagyok jól, most még nem váltam el, most még nem tudom, most még félek, most még nincs erőm hozzá, majd átgondolom, majd tavasszal, majd ha….”

A „nincs ez, nincs az” tulajdonképpen csak kifogás. Az igazság az, hogy ilyenkor LELKESEDÉSED nincs.

Az a nő, aki találkozott a társával, az EZT TUDJA ! Legbelül.

Nem kell „győzködni”, hogy haladjon, és ragadja meg a lehetőséget a megoldásra, mert olyan LELKESEDÉSE van, hogy 6 ökrös szekérrel sem lehetne megállítani.

De, ha nincs olyan lelkesedésed, hogy a hegyeket is megmozgasd és elhord az útból.

Ha nem tudsz felállni, amikor lelőnek.

Ha nem kerítesz elő mindent a föld alól is, ami hozzásegít a vágyadhoz.

És, ha nincs akkora hited és bizonyosságod, hogy SEMMI nem tud eltántorítani a célodtól, …

1, Akkor még vagy nem AZZAL a férfivel találkoztál, mert még nem tudtál. (Még nem tudsz azzal azonosulni, nem arra vagy kész).

2, Vagy ott van már A FÉRFI, de még biztos, hogy NEM TUDOD LÁTNI, mert nincs meg benned az az őszinteség, ami ehhez kellene.

És ebben a 2 esetben az a határtalan lelkesedés nem tud megszületni, ami a célod eléréséhez kellene.

Azért merem ezt így feketén-fehéren leírni, mert a határtalan lelkesedés és bizonyosság juttatott el engem is idáig. (És minden olyan mentoráltamat is, akik mára már szép férfi-nő egységben élnek.)

És itt nem csak a Zsolttal való közös életemre gondolok, hanem az önmegvalósításom jelenlegi fokára is, (legyen az bárhol).

De még valami elengedhetetlen volt.

AZ ŐSZINTESÉG…

Magamhoz.

14 évesen egy tanyasi kislányból lettem gimnazista, 20 évesen Budapesten már addigi karrierem csúcsán voltam, 23 évesen minderről lemondva szerzetesnek álltam, 30 évesen Indiába költöztem, 40 éves koromra már bejártam az egész világot.

Mentem, kerestem, kutattam, míg nem találtam válaszokat és hiteles tudást.

Ha valahol nem beszéltem a nyelvet, akkor megtanultam, ha nem volt pénzem akkor kerestem, ha nem tudtam keresni, akkor rábíztam magam a Jóistenre. Jártam a „földi mennyben” és a „földi pokolban”, békében és háborúban gázállarccal a fejemen. Mindenféle kultúrát megismertem, és mindenféle emberrel beszéltem. Utaztam repülőn, hajón, vonaton, buszon, motoron, riksán, elefánt háton. Voltam hivatalos nagy indiai lakomákra, vagy Jeruzsálem legflancosabb éttermébe, de volt, hogy hetekig nem vettem magamhoz semmilyen ételt. Volt, hogy napi 30 kilométert is gyalogoltam, és volt, hogy élet halál között lebegtem a vérhastól. Aludtam VIP lakosztályban, beduin sátorban, Holt Tenger parti homokban, reptereken, fa alatt tehenek hasán, és indiai ashramban tele patkányokkal és skorpiókkal  🙂

És amikor már a világ minden zugát bejártam, minden tudást begyűjtöttem, és minden áldozatot meghoztam …

MEGÁLLTAM.

Mert rájöttem, hogy csak egy dolgot nem tettem még meg.

Nem néztem magamba.

De úgy ISTENIGAZÁBÓL.

Innentől kezdve 10 évembe telt mire helyet tudtam csinálni magamban Zsoltnak.

Mire minden önbecsapásomra ráláttam, hogy képes legyek belenézni abba a tükörbe, amit egy Társ mutat, aki jobban ismer és tisztábban lát engem saját magamnál.   

Hogy amit nem találtam a Himaláján, a Holt Tengerben, a piramisoknál, vagy Tibetben, azt meg tudjam látni magamban.

Mert addig nem jön AZ A TÁRS, akivel ezt a folyamatot végig is tudod csinálni, amíg nincs hova jöjjön. Amíg nincs minden kitakarítva annyira, hogy méltón tudd fogadni.

Lehetnek egyre magasabb szintű kapcsolódásaink, de AZ a személy, aki A TÁRSUNK, nem jön addig amíg nincs számára hely, mert tele vagyunk még „szeméttel”, mert még saját magunkat is becsapjuk.

Viszont, ha sikerült helyet csinálnod neki, akkor az azt jelenti, hogy leküzdötted az utadban álló egó-akadályok nagy részét, és képessé váltál arra, hogy végigjárd vele az út hátralévő részét is.

És EZT akkor már TUDOD, és efelől NINCS semmilyen kétséged.

Mert elég erős lettél, csak ezt az erőt még nem tudod használni, mert ez nem anyagi, ez a lélek ereje.

Azok a nők, akik kifogásokat keresnek, tele vannak kétséggel, bizalmatlansággal, önbecsapással, még nem csináltak elég helyet magukban.

Oda még csak az a férfi „fér be”, aki igazolja a kifogásaikat, és beváltja a félelmeiket.

A KÉRDÉSEITEK EGYBEN A VÁLASZAITOK IS  🙂

Értitek már, hogy miért mondom ezt?  

Ha a kérdéseitek még tele vannak kétséggel, akkor az a válasz is egyben.

Aki már elég őszinte és ezért nekikezdett a nagytakarításnak, annak csak egyetlen lelkes kérdése van hozzám 🙂

Anikó, HOGYAN csináljam ?!  🙂