Sokszor írtok nekem  „bántalmazó kapcsolatról”. De olyan hogy lehet, hogy bántalmazó ÉS kapcsolat?

Ha valahol bántalmazás van, akkor nem kellene, hogy legyen kapcsolat !!!

Ha pedig kapcsolat van, akkor nem kellene, hogy legyen bántalmazás !!!

Ez a két fogalom NEM SZEREPELHET együtt !!!

Ha bántanak (és tényleg bántanak, nem csak az egód sértődik), akkor LÉPJ KI A KAPCSOLATBÓL !! Pont.

Igen, tudom, most jön az, hogy „de hát az nem ilyen egyszerű, stb…”. DE. Ilyen egyszerű. Ahol bántalmaznak onnan menj el!! Kész. Mi dolgod ott?!

Ha viszont nem mész el, akkor a bántalmazás a továbbiakban a TE AKARATODDAL ÉS BELEEGYEZÉSEDDEL FOLYIK !! Miért? Mert ezzel önként magadra vetted a mártír szerepet. Ismétlem, ÖNKÉNT. Mert bántalmazni azt lehet, aki hagyja, aki elviseli, és igen, alkalmanként még „igényli” is, mert azonosul vele, és onnantól az a napi alapműködésévé, alapszükségletévé válik.

TE döntöd el, hogy MÁRTÍR akarsz lenni egy kapcsolatban, vagy TÁRS.

EGYEDÜL CSAKIS TE DÖNTÖD EL !!! És nincs kifogás.

Ugyanakkor azt is látom, hogy a VERBÁLIS kapcsolati bántalmazás fogalmát, elég egyoldalúan  értelmezi a mai nyugati társadalom feminine része. Mert eszerint a „bántalmazó” általában csak a férfi lehet, aki természetesen nárcisztikus is, (ezt a szót már többet hallom, mint a névelőket) az „áldozat” pedig mindig a nő. De őszintén szólva nekem nem ez a véleményem, és végignézve azon a több ezer konzultáción, amit tartottam, a tapasztalatom sem. 

A szerelem-köd felszáradása után, a férfiak és nők „szellemi-lelki evolúciójának” 1. szakaszában nagyrészt a nő hordja a nadrágot, a férfi pedig a papucsot. És, ha a nő elvárásai nem teljesülnek, akkor bizony nagyon keményen megy a férfiak zsarolása, kényszerítése, szankciókkal való fenyegetése, lekezelése, a szexmegvonás, pórázon tartás, valamint a lelkiismeret furdalás keltés. Amihez ilyenkor elsődleges eszköz a GYEREK.  Sajnos.

És vállalom a megkövezést, de a közel 2000 konzultációm fényében azt kell mondjam, hogy  rengeteg ok nélküli sértődést, hisztériát, vádaskodást, agymenést, bizalmatlanságot láttam a nők részéről, (tisztelet a kivételnek) pusztán azért, mert nem értették a férfiakat. Sem azt, AMIT mondtak vagy tettek, sem azt, hogy MIÉRT !!

Egy válságát élő férfi arroganciájának, csipkelődésének, vagy akár dühének – ha az a nőre irányul – MINDIG AZ A FORRÁSA, HOGY A NŐ NEM CSINÁLJA ISTENADTA DOLGÁT !! (Kapcsolódó írásom: A FEMINIZMUS ZSÁKUTCA)

És, ha ez az eset áll fenn, akkor a megoldás nem az, hogy a férfire rásütjük a ma oly divatos „nárcisztikus szemétláda” jelzőt, hanem változtatunk a saját hozzáállásunkon IS, amitől az esetek 80%-ában, a férfi is változtatni fog.  (Esetleg ki lehetne ezt is próbálni)

Abban a 20%-ban, amikor pedig nem változtat, az első pont lép érvénybe: MENJ EL ONNAN.