Amikor a férfi „visszavonulót” fúj, akkor sok nő helyezkedik várakozó álláspontra, mivel egyszerűen nem érti a mögöttes okokat, és hát magát a folyamatot sem, amelyen a férfi (illetve mindkettőjük) átmegy.

Erre pedig csak ráfejel az a teljesen téves, de világszerte elterjedt felfogás, hogy a nő csak üljön és várjon, amíg a férfi megvilágosodik, és visszatér.

Van olyan nő, aki ilyenkor sértődésből fordít hátat a férfinek, van, aki úgy érzi ő „nem kívánatos személy” a férfi számára, van, aki a csalódás miatt átmenetileg feladja, vagy egy kedvezőbb pillanatra, helyzetre vár –  ami a puszta várakozástól ritkán szokott eljönni – de legtöbben valami „okos” tanácsot követve passzivitásba vonulnak, és váááárnak.  

A nő ekkor igazából arra vár, hogy a „kellő” változások végbe menjenek a férfiben, önmagát illetően, hogy eljusson bizonyos felismerésekre, amit a nők ilyenkor úgy írnak le, hogy „majd felébred”, „majd rájön”, „majd megérti”.

Igen, ilyenkor a férfiben valóban komoly folyamatok zajlanak, de a változás bekövetkezéséhez, szüksége van bizonyos tapasztalatokra is, amit a nő ilyenkor egyszerűen MEGVON tőle.

A férfiak sokkal több mindent értenek, sokkal tisztábban látnak helyzeteket, és sokkal kevésbé játszmáznak, mint a nők.

Sokkal, de sokkal. Még akkor is, ha a mai túlemancipált és el-liberalizálódott nyugati társadalom pontosan az ellenkezőjét propagálja és nyomkodja le az emberek torkán.

És éppen EZ az egyik oka annak is, hogy egy megrekedt helyzetben hátrébb lépnek, hogy messzebbről nagyobb rálátást nyerjenek a dolgokra, hiszen evidens, hogy egy problémát ugyanazon a szinten nem lehet megoldani, ahol keletkezett.

A nők viszont ezt úgy értelmezik, hogy „MÉG NEM TART OTT…”

(Szerencsére ott már nem, ahol ilyenkor a nő, hanem sokkal előbbre.)

Persze a nő sem tart ott, ahol ő gondolja, csak ezt még képtelen meglátni, mert el van merülve saját „feltételnélküliségében”, ami ekkor nyílván még nem más, mint egy masszív önbecsapás.

A várakozó állásponttal a nő egyszerűen nem vesz részt a férfi átalakulásában/fejlődésében, hanem önként beáll a parkolóba, behúzza a kéziféket, és csodálkozik, hogy a kocsi nem mozdul.

Ez a stagnálás állapota.

Amikor megvan a szeretet, a vonzalom, és az együttműködés lehetősége, de a kapcsolat egy centit sem halad előre, ami bizony hosszú éveket is felemészthet. 

És ilyenkor a férfi egyébként valóban változik, fejlődik, átalakul, (ki lassabban, ki gyorsabban), de ez a fejlődés NEM jelenti a kapcsolat fejlődését is, hiszen a nő nincs jelen a folyamatban !! 

Távol marad, várakozik, passzív, nem részese a férfi tapasztalásának.

Pedig a férfi a tapasztalásai mentén tanul, a tapasztalásai által változik, és végül a tapasztalata alapján dönt.

Hogy hogyan vegyen a nő ebben a tapasztalásban tevékenyen részt, az egy nagyon fontos és döntő tényező, amit a konzultációk alatt tudunk az adott kapcsolatnak megfelelően, személyre szabottan kifejteni.

Aki figyelemmel és őszinte szívvel olvas és hallgat engem, az ugyan össze tudja rakni a fő elemeket, de tapasztalatom szerint, előbb-utóbb szükség van legalább egy „irányba állító” konzultációra.

Ahol kivesézzük a kapcsolatot, és minden puzzle-t a helyére rakunk.