Amikor lélektársi kapcsolatotok nem működik vagy megrekedt, akkor a legmeddőbb és legértelmetlenebb  tanács, amit kaphatsz valakitől, az „engedd el”.

De akár mások tanácsára, akár önmagad kút fejéből jutsz egy ilyen hazug „döntésre”, tudnod kell, hogy önmagad ellen dolgozol, becsapod magad, és a partneredet is, amitől aztán az életed is garantáltan megreked, a férfi pedig elveszíti maradék bizalmát irántad.

Ilyenkor nem teszel mást, mint árral szemben úszol, és egy idő után annyira kifáradsz, hogy a végén még bele is betegszel, mentálisan és fizikálisan egyaránt.

Mert  ilyenkor pontosan azt a lélektől eredő, mindent elsöprő késztetést, lelkesedést, motivációt, odaadást és szeretetet fojtod el magadban erőszakkal, ami éppen azért van ott, hogy rámutasson a működésképtelen  hitrendszereidre és sémáidra, ami miatt elhiszed, hogy ez ELENGEDHETŐ.

A megrekedt lélektársi kapcsolatban tapasztalt szenvedések és szeparációk olyanok, mint egy betegség tünetei.

Felhívják a figyelmed arra, hogy DOLGOD VAN VALAMIVEL!!

És ezt a dolgot AZZAL A VALAKIVEL tudod elvégezni, aki erre rámutat !!

Ugyanúgy, ahogy egy betegség tünetei is figyelmeztetnek valamire.

Azokat sem hagyod figyelmen kívül, hanem próbálod magad kúrálni, vagy, ha nem megy, elmész egy orvoshoz segítségért.

Egy őrült fájdalom, láz, gyulladás esetén sem mondod azt, hogy „inkább elengedem, nincs vele dolgom”.

Mert érted, hogy ilyenkor a tested jelez valamit, figyelmeztet valamire, ami mellett nem tudsz csak úgy elmenni. És nem is akarsz.

Nincs ez másképp egy lélektársi kapcsolatban sem.

A tünetek tűpontosan jelzik egy probléma természetét és okát, és magukkal hozzák a megoldást is.

Az elengedéssel éppen az elől a megoldás elől menekülsz el, AMIRE a tünetek rámutatnak, és éppen ATTÓL a személytől, AKIVEL meg tudnád oldani.

Alapvetően értem én, hogy azok a nők, akik megélték a lelki kapcsolódások első szakaszát, nem tudnak mit kezdeni azzal a jelenséggel, amikor a férfi hirtelen visszalép, hátrál vagy zár.

Persze, ez érthető.

Az is érthető, sőt dícséretes, hogy a visszalépés utáni időszakban a nők többsége gőzerővel elkezd magyarázatokat keresni, érteni szeretné mi történik.

És azt is jól tudom, hogy végül a nők azért jutnak el erre az értelmetlen „elengedem” végkövetkeztetésre, mert nem találnak hiteles segítséget, aki elmagyarázná nekik a „tünetek” (szeparáció, férfi válság, hátrálás, zárás, ambivalens viselkedés, stb.) valódi okát, és megadná a megfelelő megoldást.

Mert az „old le, vonzd be, meditáld ki, engedd el és szeresd magad..” kezdetű, ezo-spiri maszlagtól, amivel a keresés közben találkoznak, nem jobban lesznek, hanem rosszabbul.

És, amikor már minden sarki látóhoz, jóshoz és „lélektárs szakértőhöz” betértek, és senki sem tudott olyat mondani, ami úgy igazán ÉRTELMET ADNA a történéseknek, akkor elhiszik, hogy nincs más, mint ELENGEDNI.

Szóval ezt én mind átlátom és értem.

De, amit nem értek az az, hogy ezek a hölgyek MIT KEZDENEK AZZAL A KIS MANÓVAL ODABENT ?? 🙂

Amelyik folyamatosan mondogatja az orra alatt, hogy „de dolgod van ezzel a férfivel, nem hiheted el, hogy csak ennyi volt, tudod te nagyon jól milyen kapcsolódás ez, tudod te nagyon jól, hogy ő a te férfid, és ezen az sem változtat, ha az univerzum fele összedől…”.

Emlékszem a mi kapcsolatunknak erre a szakaszára… hogy is lehetne elfelejteni 🙂 Hiszen joggal mondhatom, hogy életem legnagyobb lelki szenvedésén mentem akkor keresztül.

3 hét érzelmi cunami és lelki szárnyalás, majd 12 óra fizikai együttlét után közölte, hogy ő most ezzel nem tud mit kezdeni, és nem nagyon hiszi, hogy a jövőben akarna velem találkozni vagy beszélni.

Majd a kapu előtt kitett a kocsiból, megölelt és azt mondta: „már most hiányzol”  🙂 🙂

Mivel nekem nem volt segítségem ezen az úton, (használhatót nem találtam, az ezo-spiri maszlagra meg már nem voltam vevő a 20 év lelki tudományban eltöltött idő után) innentől pár hétbe beletelt, mire kiszenvedtem magamból a „most akkor mi van-t”.

És ebben a folyamatban csak az az egyetlen egy dolog tudott engem segíteni és elvezetni a megoldáshoz, hogy A MANÓRA HALLGATTAM !! 🙂

Ott leges-leges-legbelül.

Mert TUDTAM.

Tudtam és kész.

Tudtam, hogy ő az én FÉRFIM 🙂

És ennek megfelelően cselekedtem.

Nem a félelmeim és a fellelhető sémák szerint, hanem a szívem hangja szerint, Az INTUÍCIÓM szerint.

Ekkor megírtam neki azt a bizonyos levelet.

Azt az őszinte, szívből jövő, de nem követelőző, viszont nagyon határozott bizonyossággal átitatott levelet arról, hogy az „én manóm” mit mond 🙂

És, hogy ezért aztán én ITT vagyok, mert NEM TUDOK máshol lenni.

És nem is akarok.

Mert egy válságát élő (vagy bárhol is tartó) férfinek BIZONYOSSÁG kell.

Arról, hogy fel akarsz szállni a szekérre.

Hogy az Ő szekerére akarsz felszállni, nem bármilyenre.

Mert TUDOD, hogy a te helyed ott van.

Ettől a levéltől és bizonyosságtételtől megnyílt a kapu, (ami igazából sosem volt bezárva) és egy 3 évig tartó, gyönyörű, de kemény önmunkával eltöltött folyamat után elkezdhettük közös életünket.  🙂

Elengedem NEM létezik.

1, Vagy valóban nincs benned a bizonyosság, és akkor természetes módon, magától eljuttok a kapcsolat végéig, és abban megnyugszol.

Nem bánt, nem szenvedsz, nem sóvárogsz tovább, csak csendben levonod a következtetéseket.

2, Vagy benned van az a megváltoztathatatlan bizonyosság, hogy „bármi is történik és bárki bármit mond, nekem Ő a férfi”.

De ekkor meg NEM TUDSZ csak úgy továbblépni, és minél jobban próbálod, annál rosszabbul leszel.

NINCS HARMADIK VERZIÓ !!

Az „elengedem” egy hazugság és a legnagyobb önbecsapás..

Amikor hazudsz a szívednek.

Becsapod a férfit.

És be akarod csapni a Jóistent.

De nem tudod.

EGYIKET SEM TUDOD BECSAPNI 🙂

Ha benned van a bizonyosság, de nem tudod a helyzeted érteni, értelmezni,  viszont nem akarsz önbecsapásban sem élni (tovább), akkor segítőkészen várlak a teljes magyarázattal és megoldással.