Lélektársi kapcsolatokban a nők MINDIG egy válságukat élő, vagy közvetlen válság előtt álló férfivel találkoznak.
MINDIG.

Akinek kezd elege lenni az elvárásokból, a „helytállásból”, a „macsó működésből”, és a karrier/pénz hajhászásából. Pontosabban kezdi felismerni azt, hogy mindezek igazából semmilyen elégedettséghez nem vezettek, és tulajdonképpen önmagát kellett háttérbe szorítania ahhoz, hogy mindenki másnak megfeleljen.
Mert így tudott a mai, nyugati társadalmi sémába beilleszkedni.

És miért akar mindenki beilleszkedni a társadalmi elvárásokba? Mert onnan kapja az „üzemanyagot”, elismerés formájában. Mert aki beáll a csordába, azt jutalmazzák.

Viszont abban a pillanatban, hogy az elvárásokból és kötelező helytállásból kilépve,  ellene megy a berögzült társadalmi sztereotípiáknak, „kiközösítik”. Ami azzal jár, hogy üzemanyag forrása – ami a megfelelés után járó „jutalom” volt – megszűnik.

Magyarul, elindul az életközepi válság lejtőjén.
Ez pedig gyakran jelent, egzisztenciális, egészségügyi, érzelmi, és mindenféle lejtmenetet is. Ami miatt kevesebb elismerést kap a társadalomtól, és kevesebb megbecsülést a családjától.

Mivel mások kiszolgálása helyett önmagára kezd figyelni, gyakran nevezik nárcisztikusnak, önzőnek és az egész környezete azt a hangulatot gerjeszti, hogy „valami nem stimmel vele”.

És ilyenkor – az üzemanyag (lelkesedés) vesztés idején – szüksége van egy ERŐFORRÁSRA. Aki ilyenkor nem más kellene, hogy legyen, mint A TÁRS.
Egy női „lélektárs”.
Az a NŐ, aki ekkor is képes őt érteni, látni, szeretni, értékelni, tisztelni, és tud benne hinni/ bízni.

De a nők sajnos éppen itt követik el a legalapvetőbb hibát. És a legnagyobbat is.
Mert tovább akarják vele futattni a köröket, amiből éppen kezd kiszállni, és kipakolják elé az elvárásaikat, amelyeknek már pont nem akar megfelelni.

Ahelyett, hogy erőforrásként erőt és energiát szolgáltatnának, elvárásaikkal elfogyasztják a férfi maradék energiáját is.
Pedig azt a hatalmas rajongást, lelkesedést és benső bizonyosságot pontosan azért kapják a nők, hogy azzal feltöltődve, erőforrásként legyenek jelen.

De SAJNOS nem ezt teszik.

Félelmeik és hitrendszereik miatt képtelenek felvállalni magukat, és az elvárásokból sem tudnak kilépni, mert azt hiszik, hogy a férfi iránti odaadás gyengeség.

Pedig az akkumulátornak NEM a férfi ad töltést, (magyarul, nem a férfitől erősödik a nő) hanem attól, hogy elkezdi csinálni a dolgát. Őszintén, tisztán, igazul.

Ne egy válságban lévő férfitől várd, hogy támogasson, erősítsen téged, hanem légy te az az önzetlen erőforrás, ami által ő megjárhatja az útját.

Hogy miért?!

Mert EZ A DOLGOD.

És, mert csak így fogtok tudni MŰKÖDNI.