Sokat írtam már arról, hogy a női arrogancia egyik leggyakoribb megnyilvánulása, a férfiak döntésre kényszerítése. Mindenáron.  Kerül, amibe kerül.

Amikor is egy – még eleve a folyamat elején járó  – kapcsolatban a válságát élő, éppen széteső, bizonytalan férfit arra akarják kényszeríteni, hogy döntsön, mégpedig azonnal, és természetesen úgy, ahogy azt elvárják tőle.

A helyzetet csak tovább bonyolítja az, hogy más döntést vár tőle a felesége/élettársa, mást a szeretője, mást egy lélektárs, és persze a rokoni, társadalmi, munkahelyi, baráti, elvárások is szinezik a palettát.

Nem csoda tehát, hogy egy ponton elege lesz az elvárásokból, és SENKINEK nem akar tovább megfelelni. Egy lélektársi kapcsolat dinamikája pedig CSAK EZEN A PONTON TÚL tud elindulni.

Addig nem. Addig csak az „anyagi-párkapcsolat-séma” fut, a meglátni, megszeretni, megszerezni, kiábrándulni, elhidegülni, szétválni.

És amikor a fent említett pontot a férfi eléri, elindul egy krízis-lejtőn. Innentől már nem elégszik meg a királylányokkal. Innentől már NŐ kell neki, pontosabban A NŐT keresi. Érett, határozott, bölcs anyaföldet keres.

Nyilván ilyenkor még nála is sok az anyagi illúzió, még folyik az álomnő kergetés, a „nem tudom merre vagyok arccal és mit akarok” állapot, amiről más cikkekben sokat írok. Keres, kapcsolódik, tapasztal, virágról virágra száll, de az alapvető IGÉNYE már nem a királylányok kiszolgálása, hanem a női társ megtalálása.

CSAK MÉG NEM TUDJA HOGYAN…

(Na és MOST jön az a rész, amit a nőknek iskolai közelező tananyaggá kellene tenni.)

Tehát mivel nem tudja hogyan találna igazi társat, akarva-akaratlan installál egy virtuális MÉRLEGET.

Ennek a mérlegnek van 2 serpenyője, a kapcsolatnak pedig egy folyamata, amely során – a férfivé és nővé válás útjának 1. és 2. szakaszában –  a nő ezekbe a serpenyőkbe rakosgatja, adagolja a vele kapcsolatos tapasztalatokat.

Szépen, egyiket a másik után, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra… és igen, évről évre.

Az egyik serpenyőben van helye azoknak a dolgoknak, amelyek segítik, haladásban tartják, működtetik a kapcsolat dinamikáját. Amelyek fokozatosan bizonyosságot adnak a férfinek a kapcsolat stabilitásáról, működőképességéről, a nő megbízhatóságáról, állhatatosságáról, erejéről, hűségéről, bölcsességéről.

A másik serpenyőbe pedig értelem szerűen azok a tapasztalatok kerülnek, amelyek szép fokozatosan aláássák a férfi bizonyosságát, bizalmát a nő iránt. Amelyek ingataggá teszik a kapcsolat alapját, és először megrekesztik, majd teljesen ellehetetlenítik a kapcsolatban maradást.

És amikor a férfi – a folyamat közepén, NEM pedig az elején – eljut válsága legmélyebb pontjára, ahol nincs már más csak ő és a Jóisten, akkor ennek a mérlegnek az „állása” dönti el azt, hogy ebből a mélypontból, gödörből veled fog kijönni vagy valaki mással.

EKKOR ÉS NEM ELŐBB !!

Ha végig ott voltál, ha tetted a dolgod, ha tudtál igazi, odaadó, önzetlen, szeretetteljes társa lenni a válságában, akkor az leszel a felemelkedésében és a hátralévő életében is. EZ BIZTOS.

Ha pedig játszmáztál, szakítgattál, elvárásokat közvetítettél, hisztériáztál, okoskodtál, zsaroltad, büntetted, lelkiismeret furdalást keltettél benne, vagy csak szimplán nem csináltad a dolgod, mint NŐ, akkor veled egyszerűen NEM TUD építkezni és működni. Sem a folyamat alatt, sem a végén.

És az ok, amiért ezt ennyire nyomatékosan próbálom elmagyarázni nektek az az, hogy a gödör alján,  azokból a serpenyőkből már SEMMIT nem tudsz kivenni, és SEMMIT nem tudsz beletenni sem !!!

Amit addig jól-rosszul tettél, mondtál az MIND belekerül, és benne is marad. És automatikusan megmérettetésre kerül a „tűzpróbán”.

Mert egy férfi társa az, AKIVEL MŰKÖDNI TUD, és akivel kapcsolatban erről meg is győződik a folyamat alatt.

Ezért mondom nektek mindig, hogy NE csak akkor gyertek útmutatásért, ha már ég a ház. Amikor már bekövetkezik a zárás, szeparáció, távolodás, megrekedés.

Mert az azt jelenti, hogy addigra már sokat pakoltál a „negatív” serpenyőbe, és a mérleg nyelve nem jó irányba áll!!

És mivel egy férfi szeretete és türelme végtelen tud lenni egy királylány felé, (még akkor is, ha ezt a királylány nem így látja) ezért tudatos munkával (és a segítségemmel) még vissza lehet építeni az elveszett bizalmat, de néha már nagyon nehéz, és nagyon sok munka árán sikerül csak. És bizony olyan is van, hogy már nem sikerül, mert a bizalom odavan.
(Idevonatkozó hanganyagom: „Mitől halad és szilárdul meg a kapcsolat”)

Látom, hogy az elején (az 1. szakaszban) mindenki azt hiszi, hogy neki csuklóból menni fog úgy is, ha nem „fordul meg a lovon”. Mert még lobog az ingyom-bingyom szerelem, és mert a folyamat első felében úgy tűnik, hogy ez az ingyom-bingyom örökké tart majd, nem létezik, hogy el tud romlani.

Majd a férfinél jön a lejtő, zárás, a nőnél pedig a pánik és értetlenség..

Szaladgálás a jósokhoz, látókhoz, „ikerláng szakértőkhöz”, akik oldanak, kötnek, utaztatnak, bevonzanak, ígérgetnek fűt-fát, vagy éppen végleg keresztet vetnek a kapcsolatotokra, és közlik veled, hogy „engedd el”, … amitől tovább romlik az állapotod. És az állapotod romlásával egyenes arányban pakolod tovább a „negatív serpenyőt”.

És nincs kiszállás az elme mókuskerekéből, amíg meg nem fordulsz a lovon, és nem váltasz 180 fokban szemléletet.

Mindegy, hogy mi a hitrendszered, mivel mented fel magad az őszinteség alól, és mennyire vagy meggyőződve arról, hogy te mindent megtettél, (mégpedig természetesen „feltétel nélkül”) a mérleg nyelve fog dönteni.

És AKKOR, a gödör alján, már nem lesz beleszólásod.

Jobb, ha ezt MOST, még időben tudatosítod magadban.

Amikor még tombol a kezdeti „ingyom-bingyom”, senki nem hisz nekem.

Amikor pedig már kezditek a saját bőrötökön érezni, hogy bizony ez így van, akkor már sokkal nehezebb azt a „negatív serpenyőt” ellensúlyozni.

De nem lehetetlen 🙂  

A ti mérlegetek hogy áll ??!!