A valódi orvostudomány – mint pl. az Ayurvéda, Germán vagy Kínai gyógyászat, stb. – vagy akár a népi gyógyászat szerint a testet nem lehet az elmétől és lélektől különválasztva vizsgálni és gyógyítani.

Ezzel szemben a mai, nyugati „orvoslás”, a tünetkezelésre koncentrál, és nem tárja fel a betegségek valódi okait. Amelyek nem a testben, hanem mindig az elmében kezdődnek. És amikor testi tüneteket kezdünk tapasztalni, az azt jelenti, hogy megelőzően elménkben már jó ideje nincs „nyugalom”.

De önmagában pl. a feszültség, bánat, bosszúság, stb. még nem feltétlenül vezet megbetegedéshez. Testi elváltozások akkor jelentkeznek, amikor egy adott problémának, ami benned feszültséget, belső konfliktust okoz, NEM TALÁLOD A MEGOLDÁSÁT, ezért hosszú ideig és tartósan „kattogsz rajta”.

Na és ezzel el is érkeztünk a címben feltett kérdésre adandó válaszhoz.

Lélektársi kapcsolódásba kerülvén, egy férfi biztos, hogy a válságát éli (előbb-utóbb), egy nő pedig biztos, hogy még királylányként kezd neki a folyamatnak.

Hogy miért okoznak ezek tartós és megoldhatatlan belső konfliktust, azt csak akkor értjük meg, ha „megfordulunk a lovon”, és egy hiteles tudáson alapuló szemlélettel tudunk a kapcsolatra, és magunkra ránézni.

És ugyanez az új szemlélet fogja aztán a megoldást megmutatni, amitől a betegség is elmúlik majd.

A férfi válsága azért okozhat neki hosszantartó „kattogást”, mert manapság ezt a szakaszt se a társadalom, se a család, se maga a férfi nem képes helyén kezelni, de még értelmezni sem.

A hibás hitrendszerek miatt ilyenkor az az általános nézet, hogy a „férfivel valami BAJ lett”. Megbolondult, depressziós, nárcisztikus, önző lett. Megbízhatatlan, bizonytalan és már nem úgy viselkedik, mint eddig.

Belső feszültségét pedig az okozza, hogy egyrészt tisztában van a környezete negatív megítélésével és elvárásaival, LEGBELÜL viszont kristály tisztán érzi, hogy pont most kezd a helyére kerülni. Most csinálja jól. Hogy ez az egész „felfordulás” éppen ahhoz kell, hogy kimeneküljön az elvárások szorításából, és önmaga lehessen..

A királylány – akivel autentikus kapcsolatba került – viszont pont azokba az elvárásokba akarja visszagyömöszölni, amiből a férfi ilyenkor kifelé tart. Ezért éppen afelé a nő felé kell zárnia, akivel elvileg meg tudná járni a válsága folyamatát, és megtalálni a megoldást.

És itt zárul be az a kör, amiből látszólag nincs kijárat.

MEGOLDÁS: a királylányból NŐ lesz, az elvárásból ODAADÁS, a válságból TEREMTÉS.

A nő szintén beszorul egy „körbe-körbe karikába”, amiből látszólag nincs kiút. Miért is?

A királylányok álma az, hogy majd egyszer megjön a NAGY Ő, aki meglátja benne azt, amit  addig egyetlen férfi sem. Aki mindenben megfelel az elvárásainak. Akiből nem ábrándul ki soha, és a férfi is örökké szereti őt. Akinek ő a legfontosabb a világon. Stb., stb…

És egyszer csak tádáááám,… megérkezik a lélektárs, a nagy Ő… Elsöprő energiával… Meglátja a nőben azt, amit eddig egyetlen férfi sem (és viszont). Az első, ingyom-bingyom szakaszban mindenben megfelel a királylányos elvárásoknak, és mindketten úgy érzik, hogy ez biztosan örökké tart majd. És igen, az elején a férfi (általában) szinte mindent képes megtenni a nőért…

Teljesült hát a királylány álma, megérkezett a herceg fehér lovon, pont ahogy elképzelte.

Ám egy nap a nő arra ébred, hogy a herceg nem jön, nem ír, eltűnt, bezárt, lelépett. Az agya és a környezete pedig folyamatosan duruzsolja neki, hogy „ezt benézted, ennek te nem kellesz, csak hülyített, nem is volt igaz, nem érdemli meg, hogy bánkódj utána, te jobbat érdemelsz, stb, stb.”

De a nő legbelül pontosan TUDJA, hogy ez így nem igaz, hogy ennek nem lehet így vége, hogy ez nem az a minőség volt, amit ő úgy mond „benézett”, mert emellett a férfi mellet volt-van-lesz a helye.

Miközben a férfi ki-be járkál a kapcsolatból, ez a két, látszólag ellentmondásos energia viaskodik a nőben, ami folyamatos belső konfliktust generál, és mivel még királylány, nem ismeri a magyarázatot, nem lát kiutat, nem talál megoldást.

És az íre az teszi fel a pontot, hogy miután minden spiri (vagy nem spiri) helyet, technikát kipróbált már, és kisebb vagyont költött el a keresgélésre, elérkezik valakihez, aki ellátja a mindent megoldó tanáccsal: „Engedd el!”. És ezen a ponton a maradék reménye és pislákoló ereje is kihunyni látszik. Feladja. Miközben belül már elindult a betegség, testkörüli útjára. A mell, méh, petefészek, és a szív (és egyebek) bajai. Mert nem tud igazi, igazszívű NŐ lenni.

MEGOLDÁS: királylányból NŐ lesz, az elvárásból ODAADÁS, a válságból TEREMTÉS.

Mindehhez pedig nem kell más, mint őszinteség, és egy 180 fokos szemlélet váltás.

Amiből aztán már jön a lelkesedés, mert egy fénypont megjelenik az alagút végén.

Egy mentoráltam azt mondta a konzultációnk után, hogy ez a „lovon való megfordulás” olyan felszabadító, mint amikor egy halálos beteggel közlik, hogy meg fog gyógyulni 🙂

A megfordulásból tehát jön a lelkesedés.

A lelkesedésből bátorság.

A bátorságból erő.

Erőből siker.

Sikerből boldogság.

Egység.

Istennel… mint végső megoldás 🙂