Tulajdonképpen MINDEN szeparációt a nő generál.

Csak van, amikor ez szükséges, és abból következik, hogy rendesen csinálja a dolgát, ami végeredményben előremozdítja a kapcsolatot, és van amikor ez az éretlen női minőségének és hitrendszereinek az eredménye.

És mondanom sem kell, hogy az utóbbi van fergeteges túlsúlyban 🙂

Tehát a csendek és szeparációk túlnyomó részét is az éretlen női viselkedés és a hiteles férfi-nő dinamika ismeretének HIÁNYA (na és a spiri-csiribiri útvesztő) okozza, aztán ott állunk értetlenül, hogy mi történt a FÉRFIVEL.

VELE semmi, egyszerűen REAGÁLT arra, amit a nő csinált és/vagy mondott.

80-90%-a azoknak a hölgyeknek, akik a szeparáció bekövetkezte után hozzám fordulnak (mert időben nem jön senki, csak amikor már ég a ház), addigra már legalább 100-szor elmondta a férfinek, hogy ő (a nő) mennyire szenved attól, amit a férfi csinál és/vagy mond.

Mennyire nem érzi, hogy a férfi szereti, és figyel rá. Mennyire rosszul esett neki ez is, és az is. Mennyire kibukott ettől is, meg attól is. Mennyire nem azt kapja a férfitől, amit elvár. Mennyire fáj neki ez is, meg az is… És a végén már az „egyáltalán minden úgy szar, ahogy van” energia generálódik.

Amikor ezt a végetnemérő panaszkodást, méltatlankodást, elvárás halmazt, és folyamatos kiborulást a férfi hónapokon, esetenként éveken át tapasztalja, akkor automatikusan (és teljesen érthetően) eljut arra a következtetésre, hogy „ha ez a nő ennyire szenved és boldogtalan MELLETTEM, akkor ennek véget kell vetni”. Miért ?! Hát PONT azért, mert a férfi szereti a nőt, és NEM AKAR NEKI SZENVEDÉST OKOZNI. Mert a racionális férfi elme számára ez így logikus. (És egyébként is az).

És ilyenkor gyakran hallhatóak a következő férfi mondatok és ezek variációi, attól függően, hogy a férfi melyik szakaszában jár éppen:

„Keress mást, aki boldoggá tud tenni”.

„Én nem tudom megadni neked, amire vágysz”.

„Jobbat érdemelsz”.

„Stb.,stb.”

A fenti példából gyönyörűen látszik az, hogy bizony itt IS meg kellene fordulni a lovon, mert az állandó elégedetlenség még soha nem szült inspirációt. És ezzel a viselkedéssel csak a KUDARC ÉLMÉNYT erősíted a férfiben.

Ám egy férfi nem akarja, hogy te folyamatosan szenvedj, és azt sem, hogy őt folyamatosan a kudarcával szembesítsd, … így zár, és megoldás képpen kilép a szituációból… magára hagyva az öntelt, hisztis királylánykát, aki ilyenkor annyira elkezd szenvedni, hogy kénytelen lesz önmagával őszintén szembenézni… és rendszerint ezen a ponton találkozik egy írásommal … 🙂 🙂 🙂

Szóval Isten elrendezéséből még ebből is előrelépés kovácsolódhat, csak közben évekig szenvedtettük magunkat és a férfit is.

Viszont azt is meg kell érteni, hogy ezen évek alatt, folyamatosan, nagy fejszecsapásokkal vágtuk ki a férfi „bizalom-fáját”, amit ha újra is lehet ültetni, bizony hosszúúúúúú idő kell a megerősödéséhez.