Egy nőnek NEM faggatni kell a férfit, hanem megtanulni LÁTNI és ÉRTENI !!!!!!

MŰKÖDNI VELE.

Manapság teljesen el van csúszva a férfiak társadalombeli szerepe, ugyanúgy, ahogy a nők és a gyerekek családbeli szerepe is.

Ami azt vonja maga után, hogy a férfiakat SENKI nem érti. Nem csak a saját partnerük, de az egész világ sem. SENKI nem érti a férfiak útját, válságát, és eredeti helyét a teremtésben. Sem a szülők, sem a család, sem a barátok/kollégák.

Egy női TÁRSNAK pontosan ez lenne az egyik legfontosabb szerepe és tulajdonsága, hogy lássa és értse a férfit, a maga igazságában. Mert ez tudná megadni a férfinek azt a stabil támaszt és bizonyosságot, ami a TEREMTŐ működéshez kellene.

És ugyanez kellene ahhoz is, hogy a férfi nőbe vetett BIZALMA kialakuljon és megszilárduljon.

De mivel manapság a nyugati világban a férfiakból „megfelelő gépek” és „pénz automaták” válnak, nem lehetnek azok AKIK LENNI TUDNÁNAK, és lenni szeretnének. A békesség kedvéért kénytelenek kielégíteni az elférfiasodott nők elvárásait, és – saját sérült hitrendszereik miatt – maradék férfiasságuk elfolyik a szerelem és a szex kergetése közben.

Az egóvezérelt, anyagi kapcsolatokban esély sincs arra, hogy ez a séma megváltozzon, de a lélektársi kapcsolatok kaput tudnak nyitni egy „másfajta” szemléletnek. Amikoris a nő elkezd valami MÁST látni a férfiben, és a férfi is valami mást tapasztal a kapcsolódás által, mint az addig megszokott volt. Kezdik „otthon érezni magukat” a másikkal, mert megjelenik egy olyan tényező, ami az addigi anyagi kapcsolatokból kimaradt, és az illúziók felhőjén kezd átderengeni LELKI MINŐSÉGÜK.

Hiteles lelki tudás nélkül azonban sajnos tovább akarják működtetni a sérült, anyagi mintákat, ami lassan, de  biztosan végül megrekeszti a kapcsolatot, mert nem tudnak úgy működni, hogy be ne nézzenek egymás álarcai mögé.

Ha a nők értenék és látnák a férfiakat, robbanásszerűen megnőne a működő férfi-nő egységek száma.

Tudom, most azt kérdezed, hogy „és a férfiaknak nem kellene látniuk a nőket”?

DE, igen. És teljes bizonyossággal állítom és bármikor, bárkinek bizonyítani tudom, hogy LÁTJÁK IS, csak ahogy fent írtam, ezt senki nem érti.

Konzultációim alatt az egyik legnagyobb sokk akkor éri a nőket, amikor ezt megláttatom velük, amikor szembesítem őket azzal, hogy a férfi VÉGIG MONDTA, MUTATTA az utat, csak a nő NEM ÉRTETTE.

Módszeremnek egyik alapköve az, hogy elmagyarázom a férfi gondolkodását, szemszögét, látásmódját, válságát, igényeit, félelmeit a nőknek, valamint értelmezem számukra a férfi szavait és cselekedeteit. Igen, manapság sajnos már kell egy férfi-nő szótár, (amelynek elkészítésén már dolgozom).      

Miután egy nő „megfordult a lovon”, és képes a helyes nézőpontból rálátni a történésekre, sokszor éppen ellenkező következtetésre jut, mint addig. MEGKÖNNYEBBÜL és MEGERŐSÖDIK.

A „nem kellek neki”, „csak arra kellek neki”, „hazudott”, „kihasznált”, „elmenekült”, „megbántott”, „szórakozott velem”, – és sorolhatnám napestig – mind egyfajta királylányos illúziónak a terméke, amely útját állja annak, hogy magunkat és a férfit megértsük, ÚGY, AHOGY VAGYUNK.

Egy férfi zsigerileg mindig a helyes irányban áll (ha tudatosan még nem is), de ösztönösen igen. Ezért abban a pillanatban, hogy a női társ megfordul a lovon, képes lesz megérteni azt, hogy – tulajdonképpen – jó úton vannak és szépen haladnak is.

🙂 🙂 🙂