Mikor nehézség van egy kapcsolatban (főleg lelki kapcsolatban), akkor sok spiri-csiribiri embertől hallhatjátok azt a magyarázatot,  hogy „ezt írtátok meg magatoknak… ebben egyeztetek meg a leszületés előtt…” És még sok egyéb ilyen ostobasággal próbálják elterelni az embereket a tudatos és  felelősségteljes gondolkodástól, és az igazságtól.

Hogy miért ? Mert az igaz út az nehezebb – legalábbis az elején – ezért az igazság tanításával nem lesznek túl népszerűek, nem szereznek annyi követőt és pénzt sem, mint az ilyen „megnyugtató” csiribiri önigazolásokkal,  amelyek egy időre elcsitítják ugyan a háborgó egót, hogy aztán kétszeres erővel térjen vissza.

Az ilyen magyarázatok egyrészt felmentenek a felelősség alól, hiszen már úgyis megírtátok magatoknak.. és TI írtátok meg, szóval szuper, hiszen minden a te akaratod szerint megy továbbra is, annak ellenére, hogy a fizikai síkon igazából semmi nem működik.

Másrészt rövidre zárja azt is, hogy egyáltalán elkezdj őszintén kutatni a valódi válaszok után, hiszen a válasz az, hogy ezt írtátok meg, és kész.

De ez mind csak egy félrevezetés, így aztán eredményt soha nem is hoz. És egyáltalán mit is lehetne kezdeni a gyakorlatban egy ilyen magyarázattal ?!

A Védikus lelki tudomány  tisztán leírja, amit a reinkarnáció alaptörvényeiről tudnunk kell.

„Azt, hogy milyen testet kapunk következő születésünkben, két tényező határozza meg.

Az első a karmánk, a jelenlegi és előző életeinkben elkövetett jó és rossz tetteink visszahatásai.

A másik tényező a bizonyos érzéktárgyak élvezetére irányuló vágyunk…

Isten elmondja nekünk, hogy a jelen testünk elhagyásakor (halálunkkor) megnyilvánuló tudatállapotunk határozza meg annak a testnek a fajtáját, melyet következő életünkben kapunk. Ez a “végső vizsgánk”, melyre egész életünkben azzal készülhetünk, hogy próbálunk Istenre emlékezni…

Halálunk pillanatában azok a gondolatok, vágyak és ragaszkodások tükröződnek, melyeket életünk során a szívünkben melengettünk. Ezen a vizsgán nincs mód a csalásra.”

/Srila Prabhupada/

Mindez a hiteles információ mit jelent a férfi-nő kapcsolatainkra kivetítve?

Manapság a neveltetésünk, a média, a barátok és az általános sémák éppen arra kondícionálnak bennünket, hogy még jobban ragaszkodjunk, birtokolni, irányítani akarjunk másokat, elvárjunk, megfeleljünk, ítéljünk és ítéltessünk egy kapcsolaton belül is. Ezért vannak tele játszmákkal a mai úgynevezett párkapcsolatok.

Egész életünkben azon agyalunk,, hogy hogyan tudnánk kielégíteni a hamis egónkat és az érzékeinket, és hogyan tudnánk megfelelni a hamis elvárásoknak, ami többnyire még csak nem is a sajátunk.

Vitatkozunk az anyagi javakon, féltékenykedünk, mintha bárki is a birtokunk lenne, és ki akarjuk elégíteni az összes érzékünket és illúziónkat. Majd, ha ez nem sikerül, akkor jön a düh, a dühből pedig minden más nemkívánatos dolog.

Szóval mindennel foglalkozunk, csak Istennel nem (többnyire).

Az autentikus (lélektársi) kapcsolatok azok, amelyekben ez az anyagi működés már kezd sántítani, és minél jobban erőltetjük a régi sémáinkat, annál inkább nem működnek.

Ezekben a kapcsolatokban kezd a férfi teremtő jellege automatikusan megmutatkozni, és a nő először kezdi érezni, hogy „megérkezett”. Ami lefordítva pontosan azt jelenti, hogy az egymás és a saját egónk imádata helyett Isten felé lettünk fordítva… ha tetszik, ha nem… csak ezt az elején nem értjük, és nem akarjuk. Mert mindenki szerelmet és szenvedélyt akar.

Az „Isten felé lettünk fordítva” pedig azt jelenti, hogy nincs kiszállás, és, ha ki akarsz szállni, akkor szenvedsz… még jobban és jobban… Mert nem kell kiszállni, hanem előre kellene menni, arra van a cél, csak eddig fordítva ültél a lovon.

Mindez pedig – a saját hamis hitrendszereink miatt – először nagy szenvedést okozhat, és bizony nagyon nehéz találni olyan hiteles tanítót is, aki megbízhatóan elkalauzolna bennünket ezen az új terepen.

Ahol lépésenként darálódik le az anyagi világhoz való ragaszkodásunk, a másokhoz való önző hozzáállásunk, a szeretetlen sémáink, és kezd kialakulni az a megértésünk, hogy a kéjen alapuló szerelem és szenvedély nyújtotta „örömöknél” létezik valami sokkal, de sokkal magasabb rendű szeretet.

És EZ a szeretet kell, hogy alapja legyen egy férfi és egy nő egységének.

Minden más csak egy zsákutca… még akkor is, ha eleinte tündérmesének tűnik…